Közzétéve:2015-10-10
0

Wagyu, vagy kobei?

Elöljáróban annyit, hogy a világ legdrágább marhahúsát adó fajtáról lesz szó.
A wagyu (ejtsd: vag ju) szó valamennyi japán szarvasmarha fajtára utal (“Wa” japán kifejezés. Annyit jelent, hogy japán stílusú, a “Gyu” pedig szarvasmarhát jelent). Akkor most wagyu, vagy kobei? Helyesebben szólva, mikor wagyu, mikor kobei?
Egyszerű (?): minden kobei wagyu, de nem minden wagyu kobei. 🙂

Az igazi japán wagyu, Tajima régió Hjógó tartományban kell, hogy a világra jöjjön és ott megy a vágóhídra is, átlagosan harminc hónapos korában. Lassan érő típusról van szó. A kobei marhákat ezekből válogatják ki, egy nagyon szigorú osztályozás alapján, amely a húsminőséget és a hús márványozottságát , színét és puhaságát veszi figyelembe (tehát az állat életében talán még csak sejthető, hogy melyik wagyuból lesz valódi kobei).

A domináns fekete Wagyu törzsek Tottoriban, Tajimában, Shimaneban és Okayamában találhatók. A Tajima (vagy Tadzsima) szarvasmarhát, ami Tajima régió Hjógó tartományából származik, eredetileg igavonásra tenyésztették. A wagyu az évek során kialakította azt a genetikai tulajdonságát, hogy a munkavégzéshez zsírtartalékot képzett, amit egyenletesen raktározott el az izmaiban, és nagyobb igénybevétel után gyorsan mozgósította. Ettől lesz a wagyu vajpuha, hiszen a zsírja szépen, egyenletesen márványozza a húst. Ma már Ausztráliában, Chilében, az USA-ban és már Európában is folyik a wagyu után-tenyésztése. Tiszta japán kobei viszont csak Japánban található, mivel nem exportálható.

A hús fogyasztását a Mejdzsi-dinasztia hozta divatba nyugati mintára. A japánok gyorsan rájöttek, hogy különleges húsmarhájuk milyen nagy értéket képvisel, ezért az 1860-as évektől kezdték nyugat-európai fajtákkal keresztezni. A fajta végleges kialakítására a legnagyobb „külső” hatással a brit és a kontinentális fajták voltak több generáción át, de ennek már több, mint 100 éve. A Brown Swisst, a Shorthornt, a Devont, a Simmentalt, az Ayrshiret, a Koreant, a Holsteint és az Angust 1887-ben importálták utoljára. Tehát ezek azok az általunk ismertebb fajták, amik a mai Wagyura hatással voltak.

A hagyományosan igavonásra használt fajtát a Kobe központú Hjógó tartomány északi részén és Tajima környékén kezdték el étkezésre is tenyészteni. Rengeteg történet kering a köztudatban a wagyu marhák különleges tartási körülményeiről. Japánban az állatokat állítólag masszírozzák, rizsborral permetezik és sörrel itatják a kiváló minőség érdekében. A sörrel való itatást (az étvágy és a nyugodtság növelése érdekében) volt már aki elismerte, de a masszírozást még senki. 🙂

A wagyu Európában még viszonylag szűk körben ismert, bár gasztronómiai berkekben nagy értéket képvisel, egy szinten van a szarvasgombával, vagy épp a libamájjal. De miért olyan különös ennek a fajtának a húsa? Japánban dús füvű legelőkön élnek és speciális takarmányt kapnak, ami gabonából, répából, burgonyából és csírából áll. Hormonkezelést, illetve antibiotikumokat egyáltalán nem használnak. Az állatokat a lehető legtermészetesebb körülmények között, ridegen, vagy legalább szabadba nyíló kifutókban tartják.

Óriási figyelmet szentelnek a fajta körültekintő tenyésztésre, melynek során az elsőrendű cél nem a szaporulat mennyisége, hanem a minőségi utódok biztosítása. Azokat a teheneket választják ki, akik kiváló húsminőségű borjakat tudnak produkálni. A wagyu viharos gyorsasággal vált népszerűvé Amerikában. A burger kedvelő amerikaiak ma már sorban állnak azért, hogy egy Wagyu Burgerért akár 40-50 dollárt is fizethessenek.

De mitől olyan különleges ezeknek az állatoknak a húsa?A wagyu marha húsának különlegessége a már már túlzásnak tűnő márványozottság. Ez a nagymértékű márványozottság biztosítja az ízek és zamatok kivételes mélységét, ami a wagyu steaket kulináris ínyencfalattá varázsolja. Ráadásul nem csak finom, hanem még egészséges is.
A kiemelten jó minőségét az egyszeresen telítetlen zsírsavak telített zsírsavakkal szembeni magas arányának köszönheti. Ezt tudományos kísérletek is alátámasztják, hiszen több amerikai egyetem is költött kutatási pénzeket a wagyu hús titkának a megfejtésére. Így aztán hivatalos jelentések támasztják alá, hogy a wagyu marha húsának fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint csökkentéséhez. Tehát, ha anyagilag nem okoz gondot, akkor alkalmas lehet koleszterincsökkentő diétákhoz is. Érdekes, hogy ez a különös zsírtartalom már kb. 7 Celsius fokon megolvad, elmesélhetetlen íz-orgiákat produkálva az ízlelőbimbókon.

A fentiek alapján nem csoda, hogy Japán nemzeti kincsnek minősítette a wagyu marhát és megtiltotta az állatok exportját. Ennek ellenére 1976-ban négy egyed, pontosabban két fekete Tottori Wagyu és két piros Kumamoto Wagyu bika került titokzatos módon az USA-ba. Ugyan a ’90-es években még szereztek néhány példányt, ennek ellenére a legkiválóbb vérvonalú, Japánon kívüli wagyu egyedek Ausztráliában találhatók. Az Európában található tenyészetek többsége is ausztrál alapokra építkezik.


Címke: , ,