Közzétéve:2016-10-12
0

Több évszázados szakértelem a húsmarhatartásban (3.rész)

hl-pasztor3

 

 

 

 

 

 

Újabb hasznos ismereteimet, tapasztalataimat, mások tapasztalatait szeretném megosztani, ezért jelentkezem. Előző két írásomban átsiklottam azon, hogy tárgyilagosan is megfogjam ezt a témát. Nem szeretnék szakirodalom szagú írást közölni, de akadhat olyan olvasó is, aki „csak” mint érdeklődő követi a cikksorozatot, így nekik is szeretnék segítséget nyújtani a miértek felkutatására.

Hazánkban kb. 1millió hektár gyepet találunk, ami ugye létalapja annak a gazdálkodási formának, amiről itt beszélek. A gyep mindennek a kulcsa. Ha nincs gyep, nincs jószág és ha nem lesz jószág nem kell pásztor sem. Viszont ez nem egyirányú. Gyep sincs pásztor és jószág nélkül! Konkrétan hús marha fajtákkal való hasznosításra kb 300.000 ha alkalmas. Sajnos ezeknek a területeknek is csak az 50%-án legelésznek valamilyen hús hasznú szarvasmarhák. Ezek hasznosítása állattenyésztési és tájvédelmi jelentőséggel bír.

Lássuk milyen termelési célok lehetnek egy gazdaságban, ahol húsmarhával foglalkoznak:

Előállíthatunk csúcsminőségű árut igényes feltételek között, extra költséggel, csúcs áron.
Lehetünk törzstenyészet, fokozott ráfordításokkal, de keresett tenyészbika előállítással.
Végezetül lehetünk árutermelők is, ami a legnagyobb arányban igaz a mai gazdaságokra.


Az extenzív tartás feltételeit 3 pontban határozza meg a szakirodalom:

„Legyen legeltetésre alkalmas gyepterület, hiszen a húsmarha természetes élőhelye a legelő.
Megfelelő anyatehén fajta, illetve típus,
– vemhesülése legyen egyenletes és biztonságos,
– legyen jó borjúnevelő,
– legyen koránérő, könnyen ellő, hosszú élettartamú,
– extenzív körülményeket jól viselje, jelentős kondícióromlás nélkül,


„Speciális szakismeretek!”

Mint látható a szakirodalomban is megjelenik a „speciális szakismeret” kifejezés. De egy mondat nem foglalkozik vele, hogy ezt mi honnan szerezhetjük meg, vagy hogyan hozhatunk a gazdaságunkba ilyen tudású embert. Én ez alatt a kifejezés alatt a pásztorok tudását értem vagy a tapasztalt, régebb óta gazdálkodó emberek tapasztalatait. Ez nem egy iskolapadban elsajátítható ismeret. „Egy élet kevés hozzá…” (Szikszai István Lajos). Alapvetően idősebb pásztoroktól és saját tapasztalatokból lehet „megtanulni” ezt az életformát és szándékosan nem azt írtam, hogy foglalkozást vagy munkát.

Sinka István egy novellában így fogalmazza meg a pásztorembereknek a generációkat is összekötő, tájtól való tanulását, azonosulását: “Ment biz’ Fütyüri. Sétafikált. Úgy, mint az apja is tette valamikor. Mert a pusztán ám fennmaradnak a szokások. Fenn ám. A puszta fia örökli apja mozdulatait, szavát, hangját, lépésének formáját olyannyira, hogy az ősöktől az unokáig egy meg nem szűnő élet folytatódik… egy örökös ritmus. Ezt a ritmust, s ezt az egyenes tiszta folytatódást meg biztosítja a táj azzal, hogy a benne élő embereknek egyforma lelkiséget ád. Olyan mindegy az, hogy Fütyöri őse mikor vált porrá, mert hisz ott alszik lenn a tájban és holtan is biztosítja az összeköttetést, a mese, amit tudott és ő is mesélt, ma is él, a dala, ami kint dong most is a szélben – megmaradt.”

Nincs olyan könyv, amelyet ha az ember elolvas és megtanul, akkor pásztorrá válik általa. Ez elsősorban nem a szakírók hibája, magának a tevékenységnek a jellegéből adódik, hogy pásztorkodásról igazán jó tankönyv mindeddig nem született. Ez személyes tapasztalás útján és idősebb pásztoroktól tanulható igazán. Elgondolkodtató, hogy a pásztorok nem agrárkézikönyveket, hanem leginkább régi, nagy tudású pásztorok tudását és egykori működő legeltetési rendszereket rögzítő néprajzi, tájtörténeti könyveket említettek tudásuk forrásaként.
Végezetül egy pásztor nótával zárnám gondolataimat: (Aktuális is, így behajtás idején)

„Kikeletkor, Szent György napkor
Minden ember lehet pásztor,
De majd ősszel, számadáskor
Az a pásztor, aki számol.”

Hegedűs László
2016.10.12

A sorozat korábbi részeit itt találod:
– 1.rész
– 2.rész


Címke: , , ,