Közzétéve:2016-09-25
0

Több évszázados szakértelem a húsmarhatartásban (1.rész)

Több évszázados szakértelem a húsmarhatartásban (1.rész)

Hereford gulya a sarlóspusztai legelőn (Hegedűs_László)

 

 

 

 

 

 

 

Nosztalgiával gondolunk azokra a történelmi időkre, amikor Magyarország Európa marhahús-ellátója volt, de az ezt követő évszázadokban is hagyományosan, mondhatnánk mindig marhahús-exportőrök voltunk. A magyar szürke, később a magyar tarka húsa a legigényesebb nyugat-európai piacok megbecsült terméke volt. Volt! Egyes szakemberek szerint a vágómarha-előállítás mai mélypontjának “elindítója” a tej- és húságazatot szétválasztó szakosítási program volt, melyet azután a mezőgazdaság szerkezeti változásai, a világpiaci helyzet, a fogyasztási szokások és igények, az ár- és költségviszonyok, nem utolsósorban a közelmúltban felerősödött élelmiszerbiztonsági kérdések tovább súlyosbítottak.

Én nem a múltba révülés mellett vagyok, mert, ahogy Mérges Balázs csendbiztos említette a Talpuk alatt fütyül a szél (1976) című filmben: “Vigyázz, Gyurka, a nagy idők elmúltak!” Az, hogy miért tartunk itt az persze függ a múltunktól is, de azon már sajnos nem tudunk segíteni. Nekünk a jelenben kell megfelelni, kiszolgálni a piacot és a vásárlóinkat.

Hol is állunk jelenleg?

Ma a hizlalás gyakorlatilag a növendék bikák hizlalását jelenti. A hizlalás jelenét, de a jövőjét még inkább – más árutermelő ágazatokhoz hasonlóan – elsősorban az határozza meg, érdemes-e csinálni, vagyis nyereséges-e? A nyereséget alapjaiban befolyásoló árbevétel és termelési költség, az ezekkel összefüggő tényezők mellett azonban figyelembe kell venni olyan, korábban nem megszokott kategóriákat, melyeknek éppen ezért nálunk még az értelmezése sem egységes. Ilyenek: a termelés környezetvédelmi-és állatvédelmi vonatkozásai, élelmiszerbiztonság stb. Az ágazat jövője szempontjából természetesen meghatározóak lehetnek a nemzeti és EU- s támogatások. Mindenféle számítás azt igazolja, hogy a területalapú támogatások az állattenyésztési ágazatoknak nem kedveznek, ezen belül mégis a juh- és a marhahús-ágazat lehetnek a csatlakozás nyertesei a különböző piaci ártámogatási és más mechanizmusokkal (intervenciós felvásárlás, referenciaárak, közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások, szezonalitást csökkentő támogatás, borjas-tehén prémium, extenzív állattartás ösztönzése, EU-tagállamokon kívüli importszabályozás, exporttámogatás stb.).

Mivel itt minden mindennel összefügg, sok dologba pedig bele sem tud szólni a termelő így nagymértékben kiszolgáltatottá válik. Egy dolgot azonban valamennyire biztosan képes szabályozni az pedig a termelési költség. Fontos megjegyezni, hogy írásom elsősorban azoknak szól, akik legelőn és extenzíven képzelik el a húsmarhatartást, tenyésztést. A legeltetésnek több féle formája is ismeretes, ezek többféle költséggel is járnak. Abban szeretnék segíteni, hogy a pásztoroló legeltetés alkalmazásával minél kevesebb költséggel egy minél jobb termelésű állományt tudhasson magáénak a gazda.

A pásztoroló legeltetés egyik fontos eleme maga a pásztor, vagyis a gulyás, aki éjjel-nappal az állatállomány mellett van. Gondozza, felügyeli, legelteti azt. Ahogyan a villanykarám alapanyagainak megválasztását is körültekintően kell végezni úgy a gulyás személyét is fontos ismerni, megismerni, hiszen rábízzuk az állományunkat. Tőle függ, hogy milyen kondícióban kerül be állományunk a telelő helyre, tőle függ hogyan fejlődnek a borjak és tőle függ az egész gulya egészségügyi állapota is. A későbbiekben pont erre, a legfontosabb tényezőre, vagyis a gulyás személyére szeretnék kitérni. Személyes tapasztalatok és mások tapasztalatai alapján megfogalmazott véleményemmel. Mert ha jól választunk, ezek az emberek garantálják a több évszázados szakértelmet a legelőnkön!

 

Hegedűs László 2016 09 19. Gödöllő


Címke: , , ,