Közzétéve:2015-01-06
0

Szarvasmarha – kézikönyv 1942-ből (2/1)

A Gazdasági alapismeretek című kézikönyv a M.Kir .téli gazdasági tanfolyamok hallgatói részére készült, 1942-ben adták ki. Átfogó képet adott “ama kisgazdáknak és fiaiknak”, akik a részükre fenntartott alsófokú mezőgazdasági iskolákat látogatni nem tudták, de a minisztérium három hónapos téli gazdaság tanfolyamára jelentkeztek.

A szarvasmarha tenyésztés jelentősége.
A gazdára, de különösen a törpebirtokosra, a szarvasmarha valóságos Isten áldása. A szarvasmarha főhaszna a tej-, hús- és erőtermelés. Teje tápláló, egészséges eledel. Húsa jóízű és tápláló. A lónál lassúbb, de kitartóbb igásállat. 5-15 holdas gazda két tehénnel is elvégezheti az összes gazdasági igásmunkákat. A szarvasmarha sok trágyát is szolgáltat. Jól értékesíti az olcsó szálastakarmányokat és a legelőket.

A szarvasmarha külleme.
A szarvasmarha küllemét az alábbi ábra szemlélteti. Külső tulajdonságaiból következtethetünk a belső tulajdonságaira, fajtájára s megállapíthatjuk azt is, hogy milyen célra használható.

67.ábra

Az erőtermelő marha feje: testével arányos, erőteljes, széles homlokú, rövid orrú, vastaga b szarvú legyen.
A tejtermelő marha feje: keskenyebb, megnyúltabb, hosszú orral, vékony szarvakkal, élénk, de szelíd tekintettel.
Hústermelő marha feje: a testhez viszonyítva kicsi, rövid, széles, rövid szarvakkal, egykedvű tekintettel.
A bika feje mindig vaskosabb, durvább, komorabb tekintetű, mint a teheneké.

Az életkor meghatározása.
A szarvasmarha életkorát is a fogazatból állapítjuk meg. A szarvasmarhának 32 foga van. Ezek közül 8 metszőfog és 24 zápfog. Metszőfogak csak az alsó állkapocsban vannak, a felsőben nincsenek.
A metszőfogak közül a két legközépsőt fogómetszőfognak, ezek mellett két oldalt lévőket belső közép-, ezek mellett két oldalt állókat külső közép- és a széleken lévőket szegletmetszőfogaknak nevezzük.
Az életkort a metszőfogak megjelenéséből és kiváltódásából határozzuk meg.
Öt éven túl a marha életkorát már csak hozzávetőlegesen, a fogak ritkulásából, kihullásából állapíthatjuk meg. 5-10 éves korig a fogak egyre ritkábban állnak, mint mondani szokták „vízeresebbek” lesznek, ezután már könnyen kihullanak, mikor a jószágot tovább tartani már nem érdemes, mivel rágni nem tud, a takarmányt nem értékesítheti jól.

Megjelenik és kiváltódik
fogófog belső középfog külső középfog szegletfog
akkor a marha
Tejfog 1 hetes 2 hetes 3 hetes 4 hetes
Állandó fog 1 ½-1 ¾-2 éves 2 ½-2 ¾ éves 3-3 ½ éves 3 ¾-4 ½ éves

A szarvasmarhák életkorát hozzávetőlegesen a szarvgyűrűkből is meghatározhatjuk. A szarvgyűrűk a vemhesség idején keletkeznek. Ha a szarvgyűrűk számához a tenyésztésbevétel hozzávetőleges idejét (pl. pirostarka marháknál 2 évet) hozzáadjuk, megkapjuk a tehén hozzávetőleges életkorát.

A szarvasmarha hasznosítási irányai.
Gazdasági állataink között a szarvasmarhát lehet legtöbb irányban hasznosítani, eszerint tenyésztése is más és más irányt követ. Fő hasznosítási irányai: a hústermelés, tejtermelés, erőtermelés. A tenyésztésnél rendesen főként csak egyre törekszünk, míg a másik kettőt többé-kevésbé mellékesnek minősítjük. Eszerint megkülönböztetjük: a hústermelő, tejtermelő és erőtermelő tenyészirányt.

A tej-, erő- és hústermelés
A borjúkat 12-16 hétig szoptatjuk. A korábban elválasztott borjú elcsenevészedik. a borjút jó tartásban kell részesíteni, csak a túlságosan jó, elkényeztető, hizlaló tartástól kell tartózkodni.
A tenyészérett üszőket korán bocsássuk bika alá, 1¾-2 éves korban. A tejelőszervek kifejlődésére az előhasi üszőket a legügyesebb és legmegbízhatóbb fejőkkel fejessük. Kiváló tejelőképességű tenyészállatok beszerzésére törekedjünk, mert a tejelőképesség hajlam alakjában öröklődik.
A fejőstehenek vemhességük vége felé rendesen maguktól elapasztanak. Ha maguktól nem apasztanának el, úgy mesterségesen, fokozatosan, mindig kevesebbet fejve el tőlük, kell elapasztani. Szabályul tekintsük, hogy minden fejőstehén a leellés előtt legalább 6-8 hétig szárazon álljon. A szárazon kellő ideig nem állott tehenek a következő tejelési időszakban kevesebbet fognak termelni. Az elapasztás azonban ne máról holnapra történjék, mert így tőgygyulladást kap a tehén, hanem fokozatosan.
A szárazon állás ideje alatt kell a tehenet „kitőgyeltetni”. Ez úgy történik, hogy fehérjedús abrakkeverékből fokozatosan annyit adunk az elapasztott tehénnek, amennyit várható legmagasabb tejtermelése szerint megérdemel. A borjazás előtt az abrakot ismét fokozatosan csökkentjük, hogy az ellés előtt 3 nappal már csak a fenntartó takarmányt kapja, egészen a borjazás utáni 3-4. napig. Ez a nehéz ellés, az ellési bénulás és a tőgygyulladás elkerülése végett szükséges. Azután ismét jól abrakoljuk a tehenet. Az előkészítés, kitőgyeltetés a tejhozam fokozásának egyik legfontosabb eszköze. Nagy gonddal kell összeválogatni az etetett abrakokat és nemcsak arra kell tekintettel lenni, hogy a tehenek minél többféle abrakból kapják meg a szükséges keményítőértéket és ebben a szükséges emészthető fehérjét, hanem arra is, hogy mindig a legolcsóbb és mégis ízletes keverékből összeállított abrakot kapják. Például nyáron, zabosbükköny és lucerna etetése mellett, ha a tehenek még legelőre is járhatnak, kapjanak (a legelővel együtt) darabonkint körülbelül 50 kg zöldtakarmányt. Ebben van 12 kg tejre elegendő emészthető fehérje, de hogy megfelelő mennyiségű legyen a keményítőérték is, az alaptakarmányt 2 kg tengeridarával kell kiegészíteni. Ha 12 kg-on felüli tejelőtehén van, úgy az kapjon ezenfelül minden 2.5 kg tejre 1 kg pótabrakot.
Ez a pótabrak lehet:
10% zabdara                   á 18,-  P ..   1.80 fillér
30% korpa                       á 12, – P ..   3.60 fillér
30% takarmányliszt          á 15, – P ..   4.50 fillér
10% szójadara                 á 23, – P ..   2.30 fillér
10% árpadara                   á 15,-  P ..   1.50 fillér
10% tengeridara               á 13,-   P ..  1.30 fillér
Összesen:       15.-   fillér

értékkel, mely elegendő 2.5 kg tejhez. Tehát minden 12 literen felüli 1 kg tej (a kitőgyeltetés költsége nélkül) 6 fillérbe kerül.
A sóforgalom szabályozására az etetett takarmányokhoz megfelelő mennyiségű takarmánymeszet kell adni.
Nem tartozik ugyan ide, de meg kell említenünk az úgynevezett lefejő tehenészeteket is. Lényege ennek az, hogy a friss fejősteheneket összevásárolják, jól tartják és fejik mindaddig, míg lehet. Közben a tejelés csökkenésével emelik, valósággal hizlalásra fokozzák takarmányadagjaikat úgy, hogy mire a tehenek teljesen elapasztanak, fel is javulnak és mint feljavítottak jól értékesíthetők levágásra.
Az erőtermelő marha nevelésénél régebben csaknem kizárólag gulyatenyésztés dívott. A tehenek együtt vannak a bikákkal és így beüzekednek. A leellett tehén borjával együtt legelőn él és a borjú addig szopik, míg anyja el nem választja (rúgott borjú). Ez 6-8 hónapos korban történik meg, a következő vemhesség hatására. Ez, a legedzettebb, legegészségesebb, legigénytelenebb felnevelést biztosító tenyésztés manapság már csak a nagyobb, sok legelővel rendelkező gazdaságokban található meg.
A hústermelő marha nevelése kizárólagosan ilyen célból hazai viszonyaink között ezidőszerint még haszonnal nem alkalmazható. Ezért ezt más iránnyal kapcsolják össze s az ott be nem váló egyedeket feljavítva értékesítik. Egyes megyékben ez a feljavító rendszer nagyon kifejlődött és a gazdáknak igen szép hasznot biztosít (Sopron, Vas megye).

Forrás: Gazdasági alapismeretek – kézikönyv a M.Kir .téli gazdasági tanfolyamok hallgatói részére (1942)


Címke: ,