A kis veréb, a tehénlepény és a macska.
A földút közepén gubbasztott egy átfagyott, megdermedt veréb. Arra ment egy tehén és potty, beterítette a kis verebet. Ettől a madárka fölmelegedett és boldogan csivitelve ficánkolni kezdett.
Éppen arra járt egy macska. Kivette s kisverebet a sza.ból környezetéből, alaposan megtisztította, és hamm, bekapta.
Tanulság: nem biztos, hogy rosszat akar neked, aki lesz.r lesajnál téged, és nem feltétlenül szeret az, aki kihúz a sz..rból csávából.

Két nagyon városi sétálgat a faluban, a patak partján.
Látják, hogy egy asszony tehenet fej, miközben az a patakból iszik.
Azt mondja az egyik a másiknak:
– Vegyünk egy ilyet! Elől beszívja a vizet, hátul meg adja a tejet.

Másnap vesznek is egy tehenet. Leviszik a patakhoz és elkezdik másolni a technológiát. Egyikük belenyomja az állat fejét a vízbe, a másik pedig szegény állat tőgyét kezdi el húzgálni.

A tehén nem érti a helyzetet, ezért átmenetileg pottyant egy lepényt a farka alól. Ámulva nézi a nem várt eredményt a „fejő” nagyon városi:
– Drága Barátom, ne nyomjad már olyan mélyre, mert már az iszapot szívja!

Egyik nap a Bika békésen legelt a réten. Senki nem zavarta egész nap.
Egyszer meglátott egy fehér foltot a horizonton. Nem tudta mi az, de nem is igazán érdekelte.

Pár óra múlva a folt kicsit nagyobb lett, de még mindig nem tudta beazonosítani, hogy mi lehet az.
…még néhány órával később a fehér folt még nagyobb lett, már majdhogynem felismerhető.
…még egy óra elteltével vette észre a Bika, hogy a Nyuszika az, aki határozott léptekkel halad át a réten.

Odaér a Nyuszika a Bikához és erre kéri:
– Drága Bika, kérlek menj egy kicsit arrébb, egész nap rohanásban vagyok, se időm, se kedvem nincs kikerülni Téged!

A Bika csak legel tovább, a Nyuszika ezért egy kicsit hangosabb szól hozzá:
– Bika, kérlek állj arrébb, mert ilyen hosszú út után már nincs erőm kikerülni Téged!

A Bika meg sem mozdul, ezért Nyuszika most már mérgesen szól hozzá:
– Bika, most már húzzál arrébb, nem fogom kerülgetni a hatalmas valagadat, takarodj arrébb!

A Bika továbbra sem mozdul, csak legel tovább. Erre a Nyuszika:
– Na jól van Bika, te akartad! Visszaszámolok egymilliótól, de ha nem mozdulsz meg, mire a nulláig érek, hát szétrúgom a hátsódat!

Két óra múlva Nyuszika már 5-nél jár:
– 5, 4, 3…

Erre a Bika unottan megfordul és hatalmas lepényt pottyant a Nyuszika fejére.
Nyuszika kimászik a kupac alól és csak ennyit mondd, az ujját a magasba emelve:

– Mi van Bika?! Beszartál, hogy jön a NULLA, mi?

Gondolja a gazda, hogy kaszálni kéne egy kis zöldet a teheneknek, s ehhez kölcsön kérné a szomszédja kaszáját.
Át is megy hozzá.
– Komám, adja mán kölcsön a kaszáját!
– Adnám én, de van egy kis probléma! Ha kölcsön adom, maga kicsorbíjja, én meg mérges leszek.
Ha nem adom, akkor meg maga lesz mérges.
De van ám itten egy áthidaló megoldás!
– Mi vóna az?
– Elmegy maga a pitsába!!!

Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni pedig a legény mellé ül a bakra. A falu határában, a legelőn egy bika éppen hág egy tehenet.
A városi kisasszonyt lenyűgözi a látvány és megkérdezi a legénytől:
– Honnan tudja a bika, hogy, izé, szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
– Elárulja azt a tehén illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
– És a mén honnan tudja? – kérdi a kíváncsi nő.
– Neki is a nőstény illata árulja el, ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú elbúcsúzik:
– Hát, akkor minden jót kisasszony!
– Köszönöm a fuvart! – mondja a tanítónő. – És majd látogasson meg egyszer!
Majd ha már elmúlt a náthája.

A falu lelkésze próbálja megtéríteni a falu iszákosát:
Nézd fiam, az alkohol az ördög műve. Vegyünk egy példát: odaraksz a tehened orra elé egy vödör vizet és egy vödör bort. Szerinted melyikből fog inni?
– Hát… Biztos a vízből!
– Természetesen, gyermekem. És azt is tudod, hogy miért?
– Persze, atyám! Azért, mert marha!

Három bika nézegeti a szomszéd réten legelő teheneket.
A legfiatalabb bika fújtat egy nagyot, dobbant a lábával és elbőgi magát:
– Édesapám, én nem bírom tovább! Átvágtatok a csajokhoz és sorban meghágom őket!
Az apja csak legyint rá:
– Lassan a testtel fiatalember! Szép komótosan lesétálunk, és meghágunk néhányat.
A legöregebb bika eddig csak békésen legelészett, most közbeszól:
– Nyugalom gyerekek! Nem megyünk sehova.
Amelyikük akar valamit, az úgyis feljön.

Egy csinos kis üsző randira készülődik. Igazgatja a sminkjét, nézegeti magát az itató vizében, amikor hirtelen lesza… pöttyinti egy galamb.
Az üsző mérgesen dobbant a lábával és rárivall a madárra:
– Ejnye Tubukám! Hát nem látod, hogy randira készülök!
– Ja! – feleli a galamb – és még azt is üzeni, hogy nem ér rá!

Este nem jött haza az öreg paraszt legjobban tejelő tehene. Másnap ügyvédet fogad és kártérítésre pereli a vasutat, mivel a sínek az ő legelőjén mennek keresztül, így vélhetően egy vonat ütötte el a becses jószágot.
A vasúti társaság ügyvédje, hogy elkerülje a pert, egyezkedni próbál, személyesen megy el a gazdához. Felajánlja azonnali kifizetéssel az öreg által kért pénz felét, ha visszavonja a keresetét. Veri a paraszt az asztalt, nem akar engedni, de egyszer csak megenyhül és az ügyvédje tanácsára elfogadja a fele pénzt.
A vasúti társaság ügyvédje elégedetten távozik, a gazda kettesben marad az ügyvédjével.
– Nézze Bátyám! – kezdi az ügyvéd. Megmondom kerek-perec: nem sok esélyünk volt a per megnyerésére.
– Hááát, ha őszinte akarok lenni – mondja az öreg – én akkor kezdtem kételkedni ebben, amikor megláttam, hogy jön be a tehén a kiskapun.

A bika és egy fiatal tehén mennek ki a legelőre. A bika készségesen előreengedi a tehenet:
– Menj csak előre kedves, majd én fedezlek.

Ambrus gazda, templomba menet, elveszíti a zsoltároskönyvét. Szomorúan keresgéli, de hiába, mert nem találja estig sem. Másnap reggel hallja, hogy valaki zörgeti a kaput. Kinéz és látja, hogy egy tehén áll a ház előtt, szájában a énekeskönyvvel.
Szórja a keresztet magára a gazda és remegő hangon mondja:
– Istenem! Istenem! Csoda történt!
– Nem mondanám – feleli a tehén. – Bele volt írva a neved.

A paraszt bácsit kérdezi a vándor:
Mennyi idő alatt érek át a szomszéd faluba?
A bácsi azt feleli:
Itt a temető mellett megy el az út, arra kb. harminc perc alatt odaérhet.
De ha a háznál nyitva van a kapu, és kint van a bika, akkor negyedóra sem kell hozzá.

Két tehén a nyári, legelői élményeiről beszélget az istállóban.
– Pompás nyaram volt – mondja az egyikük. – Hatalmas hegyi legelő, tiszta vizű patak, a fű dús és hamvas, és hát tudod, volt ott egy fiatal, tüzes bika. Mit mondjak, amit az velem művelni tudott, hát az mennyei volt…
És te, hogy nyaraltál?
– Brrr – rázkódik össze a másik. – Mit mondjak? Kiégett legelő, szűk karám, állott víz…
– És a bikák?
– Volt ott egy öreg bika, de reggeltől estig csak a műtéteiről mesélt…

Három szarka ül a fán. Megszólal az egyik:
– Ellopták az órámat!
A másik:
– Ellopták a tehenemet!
Mire a harmadik:
– Már ennyi az idő?! Mennem kell fejni!

Tádé bácsi szeret a pohár fenekére nézni, és egyre gyakrabban szeret odanézni. Az asszonykája zsémbelődik vele emiatt, mert ha a férje túl sokat iszik, akkor semmire sem használható.
Egyik este jönnek a tehenek a csordáról haza, és egyenesen a vizes vályúnak esnek. Amikor befejezik az ivást, mondja az asszony a Tádénak:
– Látod-e te ember! Ez csak egy marha, és mégis tudja mi az elég!
Erre odamotyogja az öreg:
– Vízből én is tudnám, he!

A gazda összevert arccal megy a falu utcáján, amikor találkozik a helyi rendőrrel.
– Hát magát meg mi lelte? – kérdi a rendőr.
– Az új tehenemmel volt egy kis gond!
– Tán megrúgta?
– Dehogyis! Értek én a jószághoz. Csak hát fejés közben folyton csapkodott a farkával. Gondoltam kötök rá egy téglát, akkor majd nem fogja.

– Édesapám! – szalad a székely fia az apjához. – Valami baja van a Riskának!
– Eridj már, reggel még semmi baja nem volt! Honnan veszel ilyen butaságot?
– Hát onnét, hogy a bőrét a csordás Pista hozza a vállán.

James, az amerikai férj meséli:
– A feleségem, egy texasi farmon nőtt fel. Én viszont kaliforniai vagyok.
Világéletemben csak úsztam meg szörföztem.
Higgyétek el, amíg a feleségemet meg nem ismertem, nem is láttam tehenet.

Jancsi és Juliska legeltetik az állataikat. Jancsi teheneket, Juliska egy bikát.
Egyszer csak a bika felkapaszkodik a tehén hátára. Jancsi nézi egy ideig, majd megkérdezi Juliskát:
– Mit szólnál hozzá, ha én is azt csinálnám, amit a bika?
– Tőlem aztán nyugodtan. A ti tehenetek!

Édesapám, csuklik a tehén!
– Ejj, hát adj neki vizet!
– De nem úgy, hanem össze.

– Mit rajzoltál Móricka?
– Egy tehenet, amelyik legel a mezőn.
– De hát üres a lapod! Hol van a tehén?
– A mezőn, legel.

Vidéken járva, egy városi férfinek lerobban az autója. Éppen egy legelő mellett áll meg, ahol néhány tehén legelészik. Gondterhelten nézegeti az autót, amikor odamegy hozzá az egyik tehén, megbökdösi az orrával, majd azt mondja:
– Szerintem hengerfejes lett.
A férfi megijed, gyorsan elszalad. Lát egy házat a legelő mellett, bekopog, majd a kijövő gazdának levegőért kapkodva meséli:
– Képzelje, egy tehén azt mondta, hogy hengerfejes lett az autóm!
A gazda elgondolkodik, majd megkérdi:
– Zsemleszínű tehén volt, kolomppal a nyakában?
– Igen, az volt.
– Gondoltam! Ő a Szegfű. Ne is törődjön vele, semmit sem ért az autókhoz…

Az öreg székelynek megbetegszik a tehene, és kihívja az állatorvost. Az orvos fölírja a receptet amivel az öreg bemegy a városba, majd amikor visszaér, azt mondja a feleségének:
– Te’ asszony! Kóstold má’ meg a gyógyszert, nehogy valami baja legyen a tehénnek!

Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést. Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek.
Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

– Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek úgy, hogy nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit csináljak.

– Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve rohan visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.
Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer.
Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki:

– Az igazolványt! Mutassa neki az igazolványt!

Mókus úr gyónni a megy a paphoz. A szokásos “felvezetést” követően a plébános megkérdezi:
– Vétkeztél fiam?
– Nem vagyok biztos ebben atyám.
– Nem tudod, hogy követtél-e el bűnt?
– Nem atyám.
– Akkor mondd el, hogy mi történt.
– Egy vidéki kisvárosban voltam és lekéstem az utolsó vonatot, ezért a városka egyetlen szállodájába mentem, éjszakára.

A recepciós azt mondta, egyetlen helyük van, de sajnos az is csupán egy kétágyas szobában, amiben franciaágy van. Így kénytelen lesz megosztozni azon azzal a fiatal hölggyel, aki már felment a szobába. Ha ő beleegyezik, akkor maradhat.

Mit tehettem mást felmentem, bekopogtam, hogy megkérdezzem a hölgyet. Egy gyönyörűséges nő nyitott ajtót, még a lélegzetem is elakadt olyan csinos volt. Elmeséltem a történetem, ő pedig látható szívességgel rögtön beleegyezett a dologba.
Rendeztem a dolgot a recepción, és felmentem a szobába.
Addigra ő már megfürdött és eszméletlen szexi hálóingben feküdt az ágyon.
Én is megfürödtem, pizsamát húztam, és lefeküdtem aludni.
Isten látja a lelkem, egyetlen ujjal se értem, hozzá, de még csak kísérletet se tettem.
– Most mondja atyám, vétkeztem?
– Nem fiam, nem vétkeztél, de azért mondjál el 5 Miatyánkot és 5 Üdvözlégyet! Ja és ha hazaérsz igyál meg egy vödör vizet!
– Rendben atyám, értem a penitenciát, csak az a “vödör víz” nem igazán érthető.
– Tudod fiam, mifelénk az ökröket vödörből szokás itatni!


Tárgyaláson Józsi bácsi pereli a Coca Cola vállalatot mert az ő teherautójuk nekiment Józsi bácsi kis teherautójának.
A tárgyaláson a Coca Cola vállalat ügyvédje kérdezi Józsi bácsitól:
– Maga ugye azt mondta a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van.

– Hát – mondja Józsi bácsi – az úgy kezdődött, hogy a tehenemet felraktam a kis teherautómra . . . .
Erre belevág az ügyvéd:
– Én nem arra vagyok kíváncsi. Én azt kérdeztem, hogy azt mondta-e a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van.

Aztán folytatja Józsi bácsi:
– Elindultunk be a faluba a teherautómmal és elértünk az út kereszteződéshez . . . . . .
Megint belevág az ügyvéd:
– Tisztelt bíróság én úgy veszem észre, hogy Józsi bácsi nem akarja beismerni amit a helyszínelő rendőrnek mondott és most csak nagy kártérítést akar kikövetelni testi sérülésért ami nem is történt meg.

A bíró már kíváncsi volt a történetre és mondja Józsi bácsinak, hogy csak folytassa a beszédét.

– Hát ugye a kereszteződénél nekem volt elsőbbségem, a Coca Cola teherautó meg csak áthajtott a stop táblánál és jól nekünk jött. A nagy ütközés következtében én jobbra, a tehenem meg balra repült. Igen nagy fájdalmaim voltak, alig bírtam egy kicsit is feltápászkodni amint hallom, hogy a tehenem nagyon bőg mert igen megsérült. Egy fél percre már ott is volt egy motoros rendőr és látom, hogy megáll a tehenem mellett. Nézi, majd előveszi a pisztolyát és a tehén szeme közé lő, hogy ne szenvedjen tovább.
Ezek után átjön oda ahol én fekszem, kezében még mindég ott a pisztoly és megkérdezi tőlem: Maga jól van?

Hát mi a f….t mondtam volna neki?

Egy fővárosi kirándulóbusz áll meg a pusztaság mellett.
Csorda legelészik ott, s a pestiek mindenféle kérdésekkel
gyötrik a csordást. Egyikük pl. azt kérdezi:
– Ezek a tehenek egész nap csak esznek?
– Bizony, nagysád, hisz más dóguk sincs.
– És mondja, sokat esznek?
– Hát nem egyformán… A fehérek pl. kétszer annyit,
mint  a feketék.
– Hát ez meg hogy lehet?
– Csak úgy, hogy a feketék százan vannak, a fehérek
meg kétszázan.

Székely bácsival készít interjút a helyi TV stáb:
-Aztán mondja bátya, esznek rendesen a tehenek?
-Hát a fehérek igen.
-És a feketék?
-Hmm, azok is…
A riporter néz egy ideig majd továbbmegy:
-És bátyja, tejet adnak rendesen a tehenek?
-Hát a fehérek igen.
-És a feketék?
Bácsi megvonja a vállát:
-Azok is…
Riporter nem tudja mire vélni ezért megkérdi:
-Bátyám hát ha a feketék adnak tejet úgy mint a fehérek, és esznek is mint a fehérek…akkor miért mondja őket külön?
-Hát, mert a fehérek az enyémek.
-És a feketék?
-Hmmm, azok is…

Jánoska pipázva álldogál a kapuban, amikor Miska bácsi épp egy tehenet vezet a kapu előtt.
– Miska bácsi, hova viszi azt a tehenet?
– Az orvoshoz.
– Miért? Beteg az a tehén?
– Nem beteg az.
– Nem ad elég tejet az a tehén?
– Húsz litert tejel minden nap!
– Nem borjadzik az a tehén?
– Dehogynem, a tavasszal hármat is borjadzott!
– Az Isten szerelmére, akkor mi a fenének viszi az orvoshoz?
– Mert az övé.

A paraszt bácsit letámadja egy biciklikereskedő a vásárban:
– Nézze bácsi, milyen jó kis szerkezet ez a kerékpár! Csak felül rá, és már száguldhat is!
A bácsi vonakodik:
– Jó ez, látom, de én igazából egy tehenet venni jöttem!
– De hát gondoljon bele, hogy nézne ki ha felülne a tehénre, és azzal parádézna a faluban?
– Gondolom, fele annyira se hülyén, mintha egy biciklit próbálnék megfejni!

Nebraska egyik kis falujának egyetlen tehenének hirtelen elapad a teje. Az emberek törik a fejüket mit lehetne tenni, míg végül kiderül, hogy a határon túlról – Iowa-ból – 200 dollárért tudnának egy újat szerezni.
Elmennek és meg is veszik az iowai tehénkét, aki aztán hatalmas tejhozammal kápráztatja el a népet.
Nagy boldogságukban elhatározzák, hogy szereznek egy bikát ennek a tehénnek, hogy aztán szüljön és még több tehenük legyen, akik aztán még több tejet tudnak adni. Így soha többé nem lenne gondjuk a tejre.
El is mennek és szereznek egy gyönyörű bikát a tehénkének. Azonban mikor a bika megpróbál közelébe férkőzni a tehénke egy picit mindig odébbáll. Ha hátulról közelít, akkor előrébb lép. Mikor oldalról kerül a bika a tehén épp egy picit eloldalaz. Rájöttek, hogy ez így nem fog menni, elmennek hogy hívják az állatorvost.
Az állatorvosnak elpanaszolják a tehén fura viselkedését, hogyan kerül ki mindig a bika útjából és tanácsot kérnek.
Az állatorvos egy rövid ideig gondolkodik, míg végül kiböki:
– Véletlenül nem Iowa-ból való ez a tehén?
Az emberek döbbenten állnak az állatorvos tudása előtt, hiszen eddig senki nem említette neki, hogy onnan hozatták a tehénkét:
– De igen, honnan tudja, hogy onnan vettük?
– A feleségem is odavaló…

– Hány éves ez a gyönyörű tehén? – kérdezi a turista a paraszt bácsit.
– Kettő.
– És miről lehet azt megállapítani?
– A szarváról.
– Tényleg, valóban két szarva van.