Közzétéve:2019-09-10
0

Magyar házibivaly

Magyar házibivaly

 

 

 

 

 

Magyar házibivaly? Hát ez meg hogy került a Marhalevél.hu-ra?
Úgy, hogy rokon.

Nem nekem, hanem a szarvasmarhának. Több törvény, rendelet is a szarvasmarhák közé sorolja a bivalyokat.

A klasszikus meghatározás szerint a bivaly hármas hasznosítású háziállat.
Elsődleges feladata az igavonás volt, ereje kb. 50 százalékkal meghaladja a szarvasmarháét. Használták őket a mezőgazdaságban, a termőföldek megművelésére, a bányákban és az erdészeti munkáknál is. Ez a hasznosítás mára gyakorlatilag megszűnt.

Teje kiváló minőségű, porcelánfehér színű, kellemes ízű. A tehéntejhez képest magasabb a vitamin- és a kalciumtartalma. Magas zsírtartalmának köszönhetően (8-15%) akár 6 liter tejből 1 kg sajtot tudnak készíteni. Ugyan ehhez a mennyiséghez tehéntejből általában 10 liter felhasználása szükséges. A bivalytej klasszikus alapanyaga a mozzarella, a feta és a cheddar sajtoknak. Igaz, hogy a házibivaly “csak” 5-10 liter tejet ad naponta, de a zsírtartalom a laktáció folyamán a tejmennyiség csökkenésével egyidőben nő.

A harmadik hasznosítási módnak nincsenek nagy hagyományai Magyarországon. Ritkán látunk háziasszonyokat bivalyhúsért sorakozni a hentesnél. Pedig a felnőtt példányok sötét vörösesbarna, durva rostú húsa rendkívül ízletes. Több foszfor és vas van benne, mint a marhahúsban. Pedig elsősorban a jó hústermelő képessége jelenthet bevételi forrást, hiszen egy legelőn tartott, választáskori borjú (8-10 hónapos) testtömege meghaladhatja a 300 kilót is.

A bivaly szarvai jellegzetesen sarlószerűen felfelé irányulnak. Bőrük sötét árnyalatú, fekete, feketés barna vagy szürkés, ritka szőrzettel rendelkeznek. Érdekessége, hogy az újszülött borjak dús szőrzettel jönnek a világra, bár ez később ritkulásnak indul.

Marmagassága eléri a 150–180 cm-t. Tömeg tekintetében a tehenek átlagosan 400-800 kg-ot, a bikák 600–700 kg-ot, az ökrök 500–800 kg-ot nyomnak.

Táplálkozását vizsgálva megállapítható, hogy igénytelen állat, megeszi a lápos, mocsaras vidékeken növő kákát, nádat, szittyót és a mocsári fűveket is. Mederkarbantartásra kiválóan alkalmas.

A házi bivaly őseit valószínűleg Kínában háziasították már 4 ezer évvel időszámításunk előtt. A sztereotípiák miatt még ma is nehezen képzelünk el rizsföldet, ott dolgozó bivalyok nélkül. Innen terjedt el Indiában, Ázsia további részein, Afrikában, végül Európába, a Kárpát medencébe is eljutott, ahol először az avarok tartották.

Magyarországon a 16. század óta tenyésztik, de már a 11. századból is maradtak fenn írásos emlékek Erdélyből, amelyek a bivalyt említik. Kiváló munkaerejéből, szelídségéből és tanulékonyságából adódóan előszeretettel dolgoztak vele hazánk nehezen járható, lápos vidékein. Könnyű kezelhetőségére szívesen rácáfol, amikor a megrakott szekeret húzva kivesz egy kis „wellness szünetet”, hogy dagonyázzon egyet az útba eső pocsolyában, vagy patakban.

1911-ben számuk még meghaladta a 150.000-et, ami a két világégés, illetve a hazai gépesítési hullám hatására a töredékére csökkent. Napjainkban egyre többen kezdenek bivalytartással foglalkozni, de ettől függetlenül elmondható, hogy ma már főként, mint genetikai tartalékot és kultúrtörténeti emléket őrizzük.
A tenyésztőket a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete fogja össze.

A 4/2007 FVM KvVM együttes rendelet a magyar bivalyt védett őshonos fajtának minősítette.